8 éve foglalkozom gyerekekkel, óvodásokkal és kisiskolásokkal. Dinát ovisként ismertem meg érdeklődő, mozgékony, a világra nyitott eleven gyermekként. Csillogó szemmel jött a foglalkozásokra, huncut mosollyal az arcán futkározott a teremben vagy éppen elmélyülten kézműveskedett és mindig kapható volt a játékra, zenélésre. Év végén boldogan várta, hogy iskolás legyen és lelkesen mesélte melyik iskolába fog járni. A nyári szünet alatt nem találkoztunk, de jött a szeptember, kezdődött az iskola és hozzánk a művészeti iskolába is „el kellett jönnie”. Igen szeptember közepén már kellett! Már nem akart sem ide, sem semmilyen iskolába járni. Mi történt alig egy hónap alatt?

Sokáig nem értettem, mi lehet ennek az oka. Beszélgettem erről szakértőkkel, óvónőkkel, tanítónőkkel. Ők is erre keresték a megoldásokat. Amit én ebből tapasztaltam, hogy az óvodák egyre több feladatot kezdtek adni a gyermekeknek, egyre iskolásabbak lettek. Már számolni tanítják őket, felkészíteni akarják az iskolai felvételire. Az iskolában meg egyre engedékenyebbek a tanítónők, a gyermekek tegezik őket, ehetnek az órán, kimehetnek, ha akarnak. Jó szándékkal próbálják a szakadékot csökkenteni. 

Nem mondom, hogy rájöttem a megoldásra, de kezdem érteni az okot. Ez pedig egy nagyfokú életmódváltás. 

Az életmódváltást szinte kivétel nélkül pozitív összefüggésben használjuk. Ha egészségesebbek akarunk lenni, ha fogyni akarunk, javasolják nekünk, váltsunk életmódot.

Azonban itt egy negatív életmódváltásról van szó. Erről a Kulcs a hormonokhoz című könyvben olvastam. Amikor a kisgyermek bekerül az iskolába egy nagyon megváltozott környezetbe kerül, ahol nem szabad futkározni, beszélgetni, jó gyereknek, fegyelmezettnek kell lenni. Az étel, amit az iskolában kap, egy kicsit sem felel meg a korszerű és egészséges étkezésnek. Egy nagyfokú mozgásmegvonásban részesül, ráadásul hatalmasak lesznek a kihívások és az elvárások, kialakul a megfelelési kényszer. Ezek az új kihívások a gyermek stressztűrő képességét teszik próbára és azoknál, akik ezt nehezen viselik, kialakul a krónikus stressz. 

Hát igen, a felnőtteknél is így van ez, miért lenne másként a gyerekeknél. Jó lenne odafigyelnia gyermekekre is, ebből a szempontból is! Azt már több forrásból tudhatjuk, hogy a stressz minden korosztály esetén a mellékvese kifáradását okozza. És hogy ez mivel jár? Olvassátok el a könyvben.

Én most csak arra szeretnélek kérni benneteket kedves olvasóim, hogy ne hagyjátok ezt a fajta életmódváltást. Ne hagyjuk, hogy gyermekeink megszokják a mozgás nélküli életet, hogy aztán jó pár év múlva újra életmódot kelljen váltaniuk, mégha ez alkalommal jó irányban. Mi lenne, ha olyan életmódváltást választanánk most azonnal, ami az egészség fele visz el bennünket és gyermekeinket is.